Attila és Bálint szombaton délelÅ‘tt utaztak csak a Kolozsvár melletti Gyalu városkába, ahová egy röpke 4,5 óra utazás után érkeztek, majd egy laza átmozgatás után a pihenésre koncentráltak, mivel a másnapi versenytáv igen hosszúnak és kimerítÅ‘nek mutatkozott nézvén a szinttérképet. A rajt, helyi idÅ‘ szerint 10órára volt kiírva, ami Magyarországon csak 9, de ez, jó helyi szokás szerint egy 15-20 percet csúszott, a helyszíni nevezések miatt. A rajtvonalnál meglepÅ‘en sokan, természetesen a komolyabb versenyzÅ‘k körébÅ‘l, vastag, ballonos, erÅ‘s mintázatú Tubeless gumikkal álltak. ElsÅ‘re furcsának tűntek a nagy, 2.2-es méretek, fÅ‘leg az élversenyzÅ‘ktÅ‘l, de a verseny végére hamar rájöttünk a jelenség okára… A végeredményrÅ‘l elöljáróban annyit, hogy Attila abszolút és kategória 2. lett, míg Bálint több technikai probléma után nem tudta befejezni a versenyt.
Lássuk a beszámolókat, miként élték meg a versenyzÅ‘k a szezon utolsó igazi versenyét…
Bálint beszámolója:
„Nagy izgalommal és a szezon végéhez képest igen motiváltan utaztam le Kolozsvárra, hiszen tudtam, hogy a VK-hoz képest sokkal jobb formába vagyok és hogy a versenyen való szereplésem sokat számít a szponzoraimnak. Ennek megfelelÅ‘en alakítottam a hetemet is, szépen, minden edzést rendre elvégeztem, masszÅ‘rnél jártam, és tanulmányoztam a pálya vonalát. Szombaton meg is érkeztünk, átmozgattunk a gyalui vízlépcsÅ‘k ölelésében és korán elmentünk pihenni. Én kicsit náthásan érkeztem, de a tünetek csökkentésére bevett gyógyszerek segítettek rajtam és másnapra tiszta fejjel ébredtem, így ezzel nem is foglalkoztam különösképpen… A rajtvonalnál éreztem, hogy valami nem stimmel, mert minden ismerÅ‘s arc, akirÅ‘l tudtam, hogy oda-oda tud ’pirítani, az hatalmas tubless gumikkal volt felszerelkezve. Én a szokásos Ritchey gumikkal álltam, tejjel feltöltve, ahogy azt az év nagy részében teszem.Ez lett sajnos a végzetem. Az elsÅ‘ hegyre felérve, amikor már csak 4-en voltunk elöl, nagyon jól éreztem magam, jók voltak a pulzus értékeim, a lábaim, valamint rendesen ettem és ittam, mindent ahogy kell, de amikor nekiindultunk az ereszkedésnek már kicsit aggódtam… Hatalmas kövek, sok levél, amik miatt nehezen lehetett idÅ‘ben a nyomvonalról dönteni és sokszor volt hatalmas a tempó. Kb a 30. km-nél járhattunk, amikor kaptam az elsÅ‘ defektet, felütöttem a hátsókereket, amibÅ‘l patakokban folyt a tej. Nem nagyon stresszeltem, gyorsan nekiálltam szerelni, beleraktam a belsÅ‘t, patron, majd nyomás utána, felzárkózás. Pár km-rel arrébb egy ember már meg is volt, aki szintén defektelt, majd Balázs a kb 10km-re lévÅ‘ itatóban várt friss kulacsokkal, ahol mondta, hogy mi az ábra, mennyire vannak elÅ‘ttem, és mivel a zóna után rögtön a nap leghosszabb mászása következett, ezért növeltem a tempót. A hegy tetejére sikerült felérnem az elejére, kicsit vissza is vettem a tempót, mivel volt még kb 30-35km a célig. Egy gyönyörű szép fennsíkon haladtunk, olyat képzeljetek el, mint a Gyűrűk Urában, sehol semmi, csak zöld fű, és kövek… Nagyon figyeltem, hogy merre megyek, mert nem akartam még egy defektet, de ennek ellenére a hegy közepén ismét bekövetkezett a legrosszabb. Egy újabb defekt! A srác, akivel ketten mentünk rögtön elhúzott, utánunk, a korábban lehagyott versenyzÅ‘k csak jó 4-5pecre érkeztek, persze egyikük sem akart nekem segíteni, így a következÅ‘ zónáig, ami kb 10km-re volt a hátsó keréken gurultam. Egy békéscsabai sác még adott foltot , meg szerszámot, de nem használtam fel, azért köszönet neki! Itt elvesztettem vagy 25-30 percet amikor leértem a következÅ‘ itatóhoz, ahol Balázsék vártak, de már elment minden életkedvem, sok értelme nem lett volna továbbhaladni, elég volt számomra az a 3-3,5 óra amit addig a nyeregbe töltöttem. Nem szívesen álltam ki, de a józanész nem indokolta a továbbhaladást… Mint utóbb kiderült, aki korában az élen haladt, Å‘ is defektelt, sÅ‘t a 2.-3. helyen levÅ‘ is, végül, aki korábban, csak a 4. volt, Å‘ nyerte a versenyt. Ez egy ilyen verseny volt, a tanulságot levontam és jövÅ‘re biztosan megint elindulok, mert egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtam… A hétvégén rajthoz állok a FÅ‘iskolai és Egyetemi MTB Bajnokságon, majd az idÅ‘futamon is, utána pedig kicsit rápihenek az alapozásra…”
Attila beszámolója:
„Hétvégén elÅ‘ször versenyeztem Romániában a Maros MTB Maratonon. A rövidebb távot választottam ami 50 km-t jelentett kb. 1500 m szintemelkedéssel. Az elsÅ‘ rész nem sikerült jól, a majdnem 20 km-es emelkedÅ‘n nem tudtam tartani a tempót az élmezÅ‘nnyel, ráadásul az irányt is eltévesztettem, mert nem tértem le jobbra a 80 km-es távról. Néhány km után visszafordultam és a nézÅ‘k segítségével sikerült a helyes utat megtalálnom. A 10-15. hely között lehettem ilyenkor, majd lefelé utolértem egy versenyzÅ‘t akivel együtt tekertünk egy darabig. A második emelkedÅ‘n már egyedül voltam és folyamatosan elÅ‘ztem az embereket. A pálya vége dimbes-dombos volt, rét, legelÅ‘, kövek, patak minden volt azon a részen. Itt is megelÅ‘ztem még néhány embert, a végén nagyon jól ment, nem éreztem magam fáradtnak, pörögtek a lábaim. Az utolsó km-eken láttam még valakit magam elÅ‘tt, és nagy meglepetés volt amikor a célban tapsolva fogadott a közönség, hiszen én lettem a második a rövid távon. Nagyon jó verseny volt, remek pálya, megérte elmenni és idén valószínűleg már nem is lesz több versenyem.”
Zsófi beszámolója az Olimpiáról
Zalaegerszegi XCO Kupa
Zsófi 17. lett az első versenyszámban
